...csak egy halandó

Most nem lesz kép, csak egy történet ami ma esett meg velem. Már régóta gondolkodtam, hogy elmegyek kipróbálni egy jó nevű fodrásszalont. Annak rendje s módja szerint múlt héten felhívtam őket.
- Jó napot.
- Jó napot.
- Szeretném megkérdezni, hogy nyiratkozásra lehetne-e Önöknél egy időpontot kérni?
- Igen, persze...stb. stb.. ami ilyenkor szokásos. Egyeztettük a napot és az órát.
Ma elmentem, jó félórás várakozással kerültem sorra, mert a tulaj az előző ügyfélnek egy adventi ajtókoszorút készített ( ezt mondjuk nem igazán értetttem, hogy mi miatt kell egy fodrászüzletben egy másik bizniszt is csinálni, de már itt egy kissé elbizonytalanodtam, mert oda se bagózott rám senki egy darabig. A koszorú bár szép volt, de csak mű flitteres csodák voltak összeválogatva. Nem is szólva az üzletben uralkodó csecsebecse kavalkádról.) Majd nagy kegyesen megmosta a másik lány a hajamat. A tulaj is felbukkant a koszorúkreálmány eladása után és jött, hogy megnyír. Sokáig méregetett, és megkérdezte, hogy ki volt az aki ajánlotta őt, mert ő még engem biztosan nem nyírt. Én mondtam, hogy egy hölgyismerősömtől hallottam róluk. De ki volt az, mert ő nem szok újakat válalni, mert saját kliensei vannak akiket személyesen is ismer ( Lásd. Heringhová, meg még egy csomó celeb..) Végig amíg nyírt láttam az arcán a leereszkedő udort, hogy egy ilyen halandó senkit kell kiszolgállnia. Majd úgy ötpercenként megkérdezte, hogy de mégis ki volt az aki őhozzá ajánlott engem. Basszus, tényleg annyira fontos, hogy Ki vagyok? Egyszerű utcai ember már nem is jó? Nem értem. Sosem tudnám ezt megcsinálni. Ha annyira nem akar senkit vállalni akkor tessék máskor szólni előre, mert a telefonban semmit nem szóltak a válogatásról. Nem vagyok tetves, sem koszos, rendben kifizetem a munkát, kedves vagyok és közvetlen de csak egy halandó....
P.S.
A haj rendben van. Munkát pik-pak megcsinálta, szépen. Látszik,hogy top a szakmájában.